A katekéta utazásai

  A bejegyzés címét ugyan egy endlesses cikkből (undefined- innen, csak nem tudok linkelni normálisan valami miatt) loptam, de nincs itt semmi fantasztikum kérem, sőt, tudomány se, mert tudjuk jól, hogy a teológia nem az.  (Amiben egyébként van némi igazság, ha nem is úgy, ahogy elsőre hangzik.) 

Mindegy, lényeg a lényeg, mostanában többször elő kellett vennem a naptáramat, hogy a drámás hittannal kapcsolatban beírjak egy időpontot, pedig tavaly, amikor megjelent a József köpönyegében, úgy tűnt, nem talál túl nagy visszhangra. Most úgy tűnik, páran azért észrevették és találtak benne hasznos dolgokat.

Múlt hét szerdán a Református Pedagógiai Intézetben jártam. Az RPI a hitoktatással foglalkozó munkacsoportokat szervez, aminek a Módszertani különítményébe kaptam meghívást, némileg kakukktojásként, mert jelenleg nem vagyok aktív hitoktató. Érdekes volt az első ülés, még inkább csak ismerkedtünk, némileg egymással, némileg a feladattal - módszertani ajánlásokat kell majd összehoznunk, kapcsolatos témákat, problémákat vizsgálni, segédanyagokat összeállítani oktatásra, képzésekre, meg minden, ami a módszertannal összehozható. A hittan nagyon hasonlít a többi tantárgyra - lehet unalmasan és feleslegesen, meg érdekesen és hasznosan is tanítani. Persze nem mi fogjuk gyökeresen felforgatni az egészet, már csak azért is, mert nem is kell, de valamit próbálunk majd - én a magam részéről a drámás cuccokat tudom csak, mert máshoz tényleg nem értek.

Holnap (péntek) utazom Debrecenbe, a Parakletos kiadó által (is) szervezett 365 konferenciára, ahol egy csoportnak vezetek majd műhelymunkát, egy történetet kell gyülekezeti hitoktatásra feldolgozni különféle módszerekkel, megközelítésekkel, nekem - meglepő módon - a drámapedagógiai jutott, bár gyanítom, hogy az összes többi csoport is úgy fogja, mert ez egy igen tág fogalom és gyakorlatilag minden aktívabb, élményszerűbb, mozgósító módszer ide tartozik. Debrecen nem a szomszédban van, de meglepő módon az IC csak kétszer annyi időt megy odáig, mint a motorvonat Dorogtól Pestig. Kíváncsi vagyok, de biztos jól el is fáradok majd.

Valamikor novemberben (egyelőre két szombati időpont van még függőben) pedig Nagykőrösre megyek. AZ RPI-s találkozón ismerkedtem meg személyesen Fodorné Nagy Saroltával, a nagykőrösi főiskola katechetika tanárával, akitől a Józsefes könyv mottóját is bátorkodtam kölcsönözni. Már ott - látatlanban, mert a könyvet csak ott látta először - jelezte, hogy meghívna a Katechetikai Műhely egyik alkalmára, amit leendő hitoktatóknak szoktak tartani, most konkretizálódott a felkérés. Ez is érdekes lesz. Ez utóbbi meghívásoknak - alkalmaknak azért is örülök, mert eleinte úgy tűnt, a reformátusokat nem érdekli a dolog, jártam több helyen is már tavaly hasonló ügyben, de mindig katolikus továbbképzésekre hívtak, csak idén tavasszal tört meg a jég ref. szinten egy dunaharasztii csendesnappal. Márpedig - legyek bármennyire is "ökumenikus" jelenlegi gyülekezeti életemmel, azért valahol mégis csak errefelé húz a szívem. 

Úgyhogy holnap vonatozás - a pesti felruccanásokat leszámítva már évek óta nem utaztam nagyobb távolságra a MÁV-val, legalább nosztalgiázom egy kicsit. Ráadásul kocsival se lett volna olcsóbb, cserébe viszont jóval fárasztóbb és kockázatosabb. 

Ha nem is annyira, mint Alan Dean Foster katekátájának az utazásai. :)

Komment

Még nincsenek kommentek.

Ülj le mellém, valamit mondok...

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.