Az Isten gépei tudományossága - pár kósza gondolat

Spoiler, spoiler, szóltam!

Három nekiülésre kivégeztem a kötetet, bár igazából ment volna kettőre is, mert a harmadik már csak egy laza harminc oldal volt két óra közt a parkolóban ülve. Ennek meglepő módon lesz majd később is jelentősége.

A könyv természetesen jó, a Poszthumán döntéssel ellentétben nem nyitott újabb író korszakot, de minek is, amikor jó az, ami megnyílt. Hackett felvette az utazósebességet és ha évente prezentál egy ilyet, akkor újabb lépést tettünk a SF aranykor felé (csak hogy ne törjem meg nagyon a sorozatot :) ) Írok is majd róla valami cikkszerűséget, szigorúan nem kritikát, mert nincs rá képesítésem, de valamit, egyébként csodálkozom is, hogy nem találni ilyet róla a neten sehol. De az úttörő ahol tud, segít. Szóval ez most nem az a cikk, ez csak pár kósza gondolat a SF szeretők egyik vesszőparipájáról, a tudományosságról, amivel kapcsolatban ez a regény, ahogy a szerzőbemutatóban olvashatjuk:

"...a magyar tudományos-fantasztikus irodalomnak egy mostanság fájóan fehér foltját próbálja színnel megtölteni, ismét értelmet adva a kifejezés "tudományos" felének."

Mivel eretneknek számító véleményem szerint a SF írások igencsak túlnyomó többségében a tudományosság (legalábbis ha a szó eredeti értelmét nézzük) igazából egy humbug, ha meg jobban megkapirgáljuk, akkor alig marad fenn valami a rostán, ezért a regény ezen vetületét is érdeklődéssel figyeltem. (Ez nem a minőséggel kapcsolatos értékítélet, ahhoz szerintem semmi köze nincs a tudományosságnak, feltéve, ha a regény világa működik. Itt működik.)

Ami a SF háza táján a tudománytalanság csimborasszójának számít, az az űropera. Persze nem csak a fizika, kémia, csillagászat és hasonló komoly tudományok törvényeinek, tudásanyagának kreatív kezelésétől lesz valami űropera, hanem a történet, szereplők bizonyos jellemzőitől is, de mindenképpen az első tényező az, ami miatt divatossá vált az űroperákat úgymond kizárni a SF-ből, kitalálni nekik más kategóriát (Space Fantasy) és hasonlók. Megy mondjuk egy szál fürdőgatyában a brutálkommandós, de ha kell, akkor a semmiből odakap a kezébe egy taktikai atomtöltetet és jaj a gonosz ellennek. (Persze nem a semmiből kapja elő, hanem odateleportálja a nanotechnikás makroháttértárból, ami másik dimenzióban lebeg valahol a sehol). Ez mondjuk űropera.

Épp ezért húztam fel a szemöldökömet, amikor az Isten gépeiben igencsak hasonló dolgokkal találkoztam, na jó, nem überbrutál kommandóssal, mert a szereplői szerencsére nem űropera-kompatibilisek, hanem annál sokkal mélyebbek, de a technológia simán megállná a helyét ott is. Itt anyagmanipulációnak hívják, dobozgyárak vannak (Tóték mennyire imádnák), amibe bele kell dobni akármilyen anyagot, annak egy részéből energiát csinál, a másikból meg azt, amit akarunk, mondjuk autót. Kvantumugrással akárhol ott lehet teremni, fizikai lényből egyfajta információlény lesz és viszont, meg hasonlók. Újra letisztázom, semmi bajom ezekkel, tök jó ötletek, benne vannak a történetbe, félisteni hatalmukkal sem feszítik szét a keretet (de a szokásos láncreakció itt is jön, ha a hős igen sokat tud, kell olyan ellenfél, aki még annál is többet), ügyesek, elgondolkodtatóak - de továbbra is ott van bennem a kérdés, hogy ez miért tudományosabb, mint mondjuk Brett Shaw ezredes taktikai fürdőgatyája? Jobb hívószavakat használ? Tudományos módon közelíti meg a kérdést? Tényleg érdekel, sajnos a természettudományokban nem nagyon vagyok otthon, így könnyen lehet, hogy vannak olyan új fejlemények, amik pl. lehetővé teszik egy bolygó térfogatának megnövelését úgy, hogy különösebb fennakadást nem is okoz ez a rajta élőknek, de jelen ismereteim szerint ez elég furcsa, és különösebb levezetést sem kapunk, mert már a szereplők sem értik, hogy is lehet mindez. Szóval, mitől?

Ismétlem újra, bár már én is unom, ez nem az Isten gépei leszólása, mert jól sikerült regény, soha rosszabbat, csak érdekel, hogy mi alapján lesz ez hardos fájófehérfoltkiszínező, más meg tudománytalan fantasztikum?

Ja, és a parkolós jelenet. Szóval van egy kis időm, ilyenkor írkálok a kocsiban, vagy olvasok. Az Isten gépeit elolvastam, utána megpróbáltam az utószót is, de mikor egy mondatban több idegen szót találtam, mint magyart, inkább félreraktam máskorra, amikor tisztább lesz a fejem. (Van olyan magyar szó, hogy "emergens"? Csak az angol alapján tudtam megfejteni. - megnéztem az ISZSZ-t, tényleg van. Folyton tanul az ember.) Írni még nem volt kedvem, nagyon a SF-n járt a fejem, jobb híján előszedtem a tartalék könyvet, Az aranyágat. (Ómagyaros előtanulmányaimhoz rendeltem.) Itt találtam azt a képet, hogy a mágia, a vallás és a tudomány olyan, mint egy hármas fonál az emberi történelemben, majd a vallás eltüntette a mágiát, most pedig a tudomány kezdi eltüntetni a vallást, és már szinte csak az utóbbi megvastagodott fehér fonala ível az emberi történelemben, aztán ki tudja, hogy lesz ez még. (Szerintem nem marad örökké így, de ez most mellékszál, mellékfonál). Valahogy eszembe jutott az, ahogy az Isten gépeiben szívják magukba az anyagot a népek (ez olyan, mintha nagy kábszerparti lenne), és aztán igen kreatívan összekapcsoltam a kettőt. A tudomány magába felemészi a vallást, ami felemésztette a mágiát, de mivel ezek a dolgok valahol az emberi lét mélyéből fakadnak (gondoljunk csak a modern, létező babonákra), nem tűnik el egyik sem nyomtalanul. Sok esetben láttam már, hogy vallástalan emberek vallásos módra viselkednek - a vallásos viselkedésben a viselkedés mintáját és nem a tartalmát értem. A tartalom változik, az ember nem. Így léphet a tudomány a vallás helyére, a vastag fehér fonálban megcsillan a két ősi másik is néha, olyan kérdésekre keres (és talál) válaszokat, amik eddig a vallás körébe tartoztak - világmagyarázat, énkeresés, a lét értelme és egyéb klasszikusok. Meg a 42, természetesen.

Talán fakadhat innen is a SF szerintem irracionális és objektív vizsgálat során kihívásokkal küzdő tudományossága - meg hát nyilván van ezer más szála is, csak a parkolóban ülve és egybezárva ezekkel a nem éppen egy könyvtári polcra való könyvekkel valahogy ez ötlött fel bennem, és ha már van blogom, akkor le is írtam. Most már csak az Isten gépei rendes megcikkezésének kellene nekiülnöm.

Azonkívül Isten gépei for president Zsoldos-díj, legalábbis az eddigi felhozatalból.

Címkék

Komment

Eddig 3 komment érkezett

1. sezlony:
   2008. 11. 07. 9:30

   Szs, nem konkrét tudományos elmélet vagy vívmány (bár ettől lesz hardos), hanem inkább a tudományos gondolkodás az, ami szvsz. jellemzi a tudományos fantasztikumot.
   A brutálkommandós taktikai alsógatyája inkább szolgálja a mozgalmas cselekmény továbblökését, nem? Megformálást nem a tudományos gondolkodás, hanem a menőség, a képzeletbeli látványosság és hasonlók határozzák meg.

   Az IG-ben (ha már PhD is van) egyébként a dobozgyár vagy a szingularitás konkrét tudományos paradigmák.

2. Hackett:
   2008. 11. 07. 14:15

   Néhány gondolat és adalék a fentiekhez.;)

   A hardos jelzőt a Poszthumán döntés óta sűrűn megkapom, és helyenként én is csodálkozom rajta. Gyanítom, a fő ok az, hogy az elmúlt évtizedekben megszokott nulla tudományossághoz képest már ennyi is hardnak hat. Mert ha jól belegondolunk, egy kezünkön meg tudnánk számolni az elmúlt évek azon magyar SF-regényeit, amik legalább részben tudományos alapokon nyugodtak.

   Az Isten gépei szerintem messze van a hard-SF-től (eszembe sem jutott volna hard-SF-et írni egyébként), mert egy alapjában véve elég vad tudományos elmélettel foglalkozik, a technológiai szingularitással, aminek lényege éppen az, hogy olyan meredek fejlődési görbe elé nézünk, ahol szinte bármi megtörténhet. Ez pedig önmagában olyan technológiákat feltételez, amik mai szemel hajmeresztőnek tűnnek, és messze túlmutatnak a tudomány mai szintjén. A regényben az egyik célom a folyamatos, és egyre elrugaszkodóbb technológiák megjelenítése volt, hogy érzékeltessem ezt a folyamatot.
   Ezek azonban nem azért szerepeltek, mert milyen cool és menő cuccok, hanem mert egyúttal felborították nem csak a technológiai, hanem a társadalmi, gazdasági világképet is.*

   Nem kis kínszenvedés volt megpróbálnom túllépni a jelen tendenciákon, és megpróbálni logikusan extrapolálni a technológiákat a fejlődési ütemnek megfelelően.
   Másrészt az anyagmanipuláció maximálisan szingularitás közeli technológia, és noha jelenleg nem létezik, nincs meg hozzá se a megfelelő technológiai-tudományos háttér, de azért utánaolvasva pl. a nanotechnológia fejlődési lehetőségeinek, az anyagmanipuláció eljövetelének jóval nagyobb a valószínűsége, és jóval előbb be is következhet, mint pl. egy békebeli hatalmas csillagközi emberi birodalom.:) Szerintem.

   Az utószóról annyit, hogy szerintem elhelyezi a regényt az ezirányú elméletek erdejében, és főleg azok számára érdekes olvasmány, akik nem merültek még el a transzhumanizmus néha álomszerű, néha ködös, néha hajmeresztően merész és idealisztikus, néha pedig nagyon riasztóan közelinek tűnő jövőképében.

   *(Egyébként szerintem ezen a ponton rejli az űropera, space fantasy vs. egyéb SF fő megkülönböztetése, hogy nem tetszőlegesen berángat technológiákat, amiknek alapjaiban kellene megrengetnie a világot, ehelyett csak a hősök szórakoznak vele, hanem végig is vezeti egy adott technológia logikus hatásait az egész társadalomra, gazdaságra. de ez a téma messzire vezetne itt és most.)

3. szs:
   2008. 11. 07. 17:11

   Aham. Én is ilyet válaszoltam volna a kérdésemre. :) Akkor viszont az lenne a következő, hogy akkor a mágiával kapcsolatos tudományos gondolkodás miért más kategória, de nem akarok újrafutni meddő köröket. :)
   És ezúton is gratula a regényhez.

Ülj le mellém, valamit mondok...

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.