Átirányítás

A jövőben a következő blogon folytatom, a "Mindent-egy-helyre" mozgalom jegyében. Dolgozom azon is, hogy ezt a blogot archívumként az új cím alá lehessen exportálni. Találkozunk odaát. :)

szabosandor.blog.hu

Levelek Ómagyarországról

Életmű a netre

Bejegyzés az undefineda undefined, bár igazából az új honlap nem csak SF lesz, de majd ezt később kifejtem.

Melléktermékként eddigi regényeim letölthetőek a nevezett címen. 

(Komolyan, ez a freeblog nem normális, régen miért lehetett rendesen linkelni? Na mindegy, akkor manuálisan: az első "undefined" = "új honlapomról", a második "a tematikus blogon".)

A katekéta utazásai

  A bejegyzés címét ugyan egy endlesses cikkből (undefined- innen, csak nem tudok linkelni normálisan valami miatt) loptam, de nincs itt semmi fantasztikum kérem, sőt, tudomány se, mert tudjuk jól, hogy a teológia nem az.  (Amiben egyébként van némi igazság, ha nem is úgy, ahogy elsőre hangzik.) 

Mindegy, lényeg a lényeg, mostanában többször elő kellett vennem a naptáramat, hogy a drámás hittannal kapcsolatban beírjak egy időpontot, pedig tavaly, amikor megjelent a József köpönyegében, úgy tűnt, nem talál túl nagy visszhangra. Most úgy tűnik, páran azért észrevették és találtak benne hasznos dolgokat.

Múlt hét szerdán a Református Pedagógiai Intézetben jártam. Az RPI a hitoktatással foglalkozó munkacsoportokat szervez, aminek a Módszertani különítményébe kaptam meghívást, némileg kakukktojásként, mert jelenleg nem vagyok aktív hitoktató. Érdekes volt az első ülés, még inkább csak ismerkedtünk, némileg egymással, némileg a feladattal - módszertani ajánlásokat kell majd összehoznunk, kapcsolatos témákat, problémákat vizsgálni, segédanyagokat összeállítani oktatásra, képzésekre, meg minden, ami a módszertannal összehozható. A hittan nagyon hasonlít a többi tantárgyra - lehet unalmasan és feleslegesen, meg érdekesen és hasznosan is tanítani. Persze nem mi fogjuk gyökeresen felforgatni az egészet, már csak azért is, mert nem is kell, de valamit próbálunk majd - én a magam részéről a drámás cuccokat tudom csak, mert máshoz tényleg nem értek.

Holnap (péntek) utazom Debrecenbe, a Parakletos kiadó által (is) szervezett 365 konferenciára, ahol egy csoportnak vezetek majd műhelymunkát, egy történetet kell gyülekezeti hitoktatásra feldolgozni különféle módszerekkel, megközelítésekkel, nekem - meglepő módon - a drámapedagógiai jutott, bár gyanítom, hogy az összes többi csoport is úgy fogja, mert ez egy igen tág fogalom és gyakorlatilag minden aktívabb, élményszerűbb, mozgósító módszer ide tartozik. Debrecen nem a szomszédban van, de meglepő módon az IC csak kétszer annyi időt megy odáig, mint a motorvonat Dorogtól Pestig. Kíváncsi vagyok, de biztos jól el is fáradok majd.

Valamikor novemberben (egyelőre két szombati időpont van még függőben) pedig Nagykőrösre megyek. AZ RPI-s találkozón ismerkedtem meg személyesen Fodorné Nagy Saroltával, a nagykőrösi főiskola katechetika tanárával, akitől a Józsefes könyv mottóját is bátorkodtam kölcsönözni. Már ott - látatlanban, mert a könyvet csak ott látta először - jelezte, hogy meghívna a Katechetikai Műhely egyik alkalmára, amit leendő hitoktatóknak szoktak tartani, most konkretizálódott a felkérés. Ez is érdekes lesz. Ez utóbbi meghívásoknak - alkalmaknak azért is örülök, mert eleinte úgy tűnt, a reformátusokat nem érdekli a dolog, jártam több helyen is már tavaly hasonló ügyben, de mindig katolikus továbbképzésekre hívtak, csak idén tavasszal tört meg a jég ref. szinten egy dunaharasztii csendesnappal. Márpedig - legyek bármennyire is "ökumenikus" jelenlegi gyülekezeti életemmel, azért valahol mégis csak errefelé húz a szívem. 

Úgyhogy holnap vonatozás - a pesti felruccanásokat leszámítva már évek óta nem utaztam nagyobb távolságra a MÁV-val, legalább nosztalgiázom egy kicsit. Ráadásul kocsival se lett volna olcsóbb, cserébe viszont jóval fárasztóbb és kockázatosabb. 

Ha nem is annyira, mint Alan Dean Foster katekátájának az utazásai. :)

Ubuntu és a rossz SF

Az első teljes linuxos nap - illetve majdnem, mert ezt speciel xp alól írom, de van mentségem. A rövid eszem, mi más, mert van pár jelszó, amire egyszerűen nem emlékszem így az Ubuntuból pl. nem tudtam belépni a sfblogs-os blogomra, pedig egy újabb mélypontra pályázó bejegyzésemben félkézzel megmentettem a magyar SF-et. Komolyan. Végre én is meg nem értett próféta leszek, látom előre.

Szóval jó ez a linux, az ómagyaros és patópálos frissítést már onnan hegyesztettem fel, kicsit még szokni kell, hogy a megszokott könyvtárakért kicsit többet kell túrni, de ha rájövök arra, hogy kell ezeket kirakni ikonnak az asztalra, akkor azzal se lesz gond. Szkenner, nyomtató még nincs, oda majd telefonos segítséget kérek. De a net jól megy, a rendszer sokkal gyorsabb (főleg a felépülése), már a filmek is mennek, meg a flashplayer is, a gépidő legnagyobb százalékában meg mást nem használok. 

Most meg megyek és újra lelövetem magam az Operation Flashpoint-ban. A régi CoD-os és MoHás reflexekkel ez a játék annyira nem nyerő, már kezdek rájönni...

Ubuntulok

Hosszú és véres küzdelem után végre van egy olyan linuxom, ami a működés jeleit mutatja. Már próbáltam felrakni a régi laptopra vagy három verziót, de a telepítés közben mindegyik behalt (a géppel lehet gond? a win simán felmegy rá bármikor), letöltöttem a legújabbakat, kiírtam CD-re (és igen, kedvenc áramszolgálatotm pont 99%-os állapotnál lepett meg egy röpke áramszünettel, régebben írtam is nekik, hogy baromira nem kóser az, hogy néha rájuk jön és akkor napokon keresztül bármikor elmehet 1-2 másodpercre a delej - visszaírtak, hogy köszönik a levelem, de az áramkimaradások száma és ideje nem haladja meg a normális mértéket...).

MIndegy, adtam a linuxnak egy utolsó esélyt és megrendeltem az originál Ubuntut egyenesen Angliából, egyébként tök ingyen, még a postázást is ők állták, mindössze egy (akármilyen) e-mail címért cserébe. EZ tetszik. És az is, hogy simán felkúszott a gépre a rendszer, méghozzá úgy, hogy egy pipa odahelyezésén kívül semmit sem kellett hegeszteni ahhoz, hogy a kedvenc XP-m is maradhasson. JÓ, elsőre eltoltam, mert nem adtam elég helyet az UBuntunak, de egy újratelepítés megoldotta, bár most két LInuxom van, az egyiket nem tudom, hogy fogom eltüntetni.

Egyelőre még csak ismerkedünk. A kinézete - mármint a betűtípus, amit használ - kifejezetten ronda, de csak lehet ezen változtatni, és még arra sem jöttem rá, hogyan bírom müküdésre a nyomtatót és a szkennert, de ha ezek a gondok megoldódnak, akkor mindent tudni fog, amire nekem a linux kell. Meg marad persze az XP is, hogy játszani is engedjem a bennem élő gyermeket. Az Ubuntuval egy napon ugyanis megjött az Operation Flashpoint csomagja is, csak hogy meglegyen az egyensúly...

Parkolok és tekerek

Ma szerelőnél volt a kocsi. Mondjuk ez elég ritka alkalom az életében, de hát a kopó alkatrész az minden autónál kopó alkatrész, úgyhogy a hátralévő életére lecseréltünk pár dolgot, azzal már ellesz, amíg ki nem dől alólam. Nem is ez a lényeg, hanem reggel vittem a szerelőhöz, de délelőtt még óráim is voltak, így besuvasztottam még a biciklit is a lehajtott hátsó ülések fölé, azzal vettem a nyakamba a várost. Egész jó volt - ha nem lenne az a marha meredek hegy Dorog meg Csolnok között, munkába is simán lehetne tekerni, mert hat kilométer az semmi, na de egy alföldi gyereknek ez a szintkülönbség kissé sok. Viszont megihletett a dolog. Esztergomban újabban levadászták az összes ingyenes parkolóhelyet, az árak kissé, hm, borsosak és némi szerencse is kell egy szabad hely megtalálásához. A pesti hangulatot árasztó araszolgatásról nem is beszélve, ami néha elfogja a belvárosban járó autóst. Úgyhogy arra jutottam, a biciklit rendszeresítem a kocsi hátuljában, valahol kint leparkolok, majd két keréken folytatom. Időben szerintem nem sokat vesztek, kicsit edzek is, arról nem is beszélve, hogy huzamosabb ideig a bringa árának egy része is visszajön a megspórolt parkolójegyekből. És még a környezetet is kímélem, komolyan, miért nem jutott ez eddig eszembe? :)

UPDATE: A tematikus blogon pedig induktíve próbáltam megfejteni, hogy mi az a top 10 írói hiba, amivel fel lehet idegesíteni egy szerkesztőt. :) Itt olvasható.

Bőség zavar

Ráérünk arra

Na, a sok blog közül csak ide nem raktam ki, tegnap (hétfő) óta megy a Pathó Pálos kisregény blogosított formája. Majd értekezem róla, meg a netre kerüléséről és annak tapasztalatairól, mindenesetre egy tanulságot már levontam: egy kicsinyeskedő világban az ember semerre ne legyen nagyvonalú.

És most újraindítom az eszem. 

Miért kellene az ingyenes e-könyvnek is a publikálás részének lennie az írók s

Tovább merülök az e-könyvek témájában, ennek egy mellékterméke a fenti Doctorow cikk fordítása, amit az rpg.hu hozott le az imént.

Ide kattintva elolvasható.